Isteni óhajtójelek
Szabadok vagyunk - nem telepszik már ránk egy véres, elnyomó diktatúra; szabadon hallathatjuk hangunkat, ha az a szabadelvűeket nem sérti, lájkolhatunk és fröcsöghetünk; szabadon választhatunk társat és elválhatunk, szabad szerelemben élhetünk; dönthetünk testünkről, hogyan nézzen ki, átszabathatjuk, ha nem elég vonzó; eldönthetjük, hogy nem zavarja-e szabadságunkat a bennünk fogant élet; választhatunk, fiúk vagyunk vagy lányok, függetlenül attól, hogy milyen nemi jegyekkel születtünk; szabadon halálra dolgozhatjuk magunkat, hogy a jövedelmünket olyan dolgokra költsük, amelyek nélkül boldogan éltek őseink, és élhetnénk mi is; szabadon rángathatunk bárkit, és persze rángathatnak minket is az okoskütyük pórázán, hiszen elvárás, hogy elérhetőek legyünk a nap folyamán bármikor és bármilyen helyzetben; szabadon szörfözhetünk a tengernyi információban, és órákon át szabadon zongorázhatunk a klaviatúrán, hogy a csudajó szabadságunkkal járó feszültséget oldjuk valahogyan.
Tényleg szabadok vagyunk? És boldogok?
Csaba testvér azt mondja, az igazi szabadság nem a kötöttségektől való elszakadás, hanem hogy nap mint nap szabadon dönthetünk a szeretet mellett. Ferenc pápa ugyanezt az iránytűt adja nekünk: "A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, és hagyjuk, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, választás nélkül sodródva egyik élményből a másikba, az idők divatját követve örökké serdülőkorúnak maradva az életben. A szabadság nem azt jelenti, hogy kidobunk mindent az ablakon, ami nem tetszik. Azért kaptuk a szabadságot, hogy jó és végleges döntéseket tudjunk hozni az életben." "Legyünk a szeretet, ne pedig a kötelesség rabszolgái!"
Ezek a gondolatok nem magától értetődőek. A parancsolat szóról aligha a boldogság jut eszünkbe, hanem inkább a kötelesség, az izgalmastól való elzárás, a fogcsikorgatás, és az izzadságszag... Ezért jobbnak látjuk, ha nem is veszünk tudomást róluk, igyekszünk a korlátokat kiiktatni az életünkből. És mi a végeredmény? Sokan szabadon száguldanak a reménytelenségbe, a káoszba, a kiégés felé. Jelzi ezt az öngyilkosságok, szenvedélybetegségek, széthullott családi kapcsolatok, magányosok, depressziósok egyre növekvő száma.
A gyártó minden géphez köteles használati utasítást adni. Az élet teremtője sem tett másként - a tízparancsolat, a szeretetparancsolat használati utasítás a boldog élethez. A parancsolatok végén levő felkiáltójelet értelmezhetjük tiltásként, de sokkal felemelőbb, ha isteni óhajként, sóhajként tekintünk rájuk. A tízparancsolat így is lefordítható nagyon röviden: boldog és szabad az, aki csak Istent isteníti, aki meg tud pihenni Nála, aki szereti és tiszteli az életet, az életadóit, önmagát, a társát, az embertársait, azok tulajdonát és az igazságot. Bárcsak ezek szerint próbálnánk, tudnánk élni, és akkor boldogabbak lennénk mi is és a környezetünk is!