Az én történetem

A nevem magában rejti hivatásomat, küldetésemet: Éva - életadó, éltető nő. Az élet értelmének lázas keresése jellemezte ifjúságomat, és mikor sok küzdelem után kezdtem rátalálni, az mozgatott, hogy ezt az életreszóló erőforrást másokkal megosszam.

Nem érdekel semmi más, csak az élet, ami életet szül, ami életre nevel, amiből értelmes, értékes élet, vagyis örök élet fakad.

Feleségként, négy (ma már felnőtt) gyermek édesanyjaként, nagymamaként boldogan szolgálom az életet, igyekszem segíteni, hogy a rámbízottak életerősek, életigenlőek legyenek, a jég hátán is megéljenek, az életkedv, a derű csillogjon a szemükben. Más házaspárokat is segítünk ebben férjemmel, közösségeimmel a Házaspárok útja, a Szerelmi 7 próba programsorozat, a Párkapocs Műhely által.

Újságíróként, könyvkiadói szerkesztőként (interjúkötetek Böjte Csabával, az édesanyjával, Böjte Juliannával, füves könyvek, családpedagógia írások által) az emberek életbevágó kérdéseire szeretnék válaszokat felmutatni, elsősorban nem elméleti tudásanyagot, hanem sok-sok életpéldát, életadó szavakat. Nem receptet adni, tuti biztos királyi utakat mutatni, hanem svédasztal-szerűen felkínálni a különféle működő megoldásokat, értékeket, hogy az olvasó láthassa, a problémákkal nincs egyedül, és eldönthesse, nála mi válik be, és mi az, amiből nem kér.

Mentálhigiénés segítő szakemberként segítem a hozzám fordulókat elindulni és végighaladni azon az úton, melyen eljuthatnak a minél teljesebb, kiegyensúlyozottabb, örömtelibb élet megélésére. Magam is megtapasztaltam, hogy ez az út lehet fájdalmas, félelmetes és nehéz, de azt is, hogy a veszteségek, a sebek a kegyelem betörési pontjai lehetnek, ahol a Jóisten gyakran küldetést ad. Igyekszem a megtört, a megbicsaklott életet szerető jelenléttel, megértéssel, a gyógyulásban, a növekedésben való hit bizalmával felemelni.

Életem mindhárom fontos területén szerzett tapasztalataimat (család, írás, lelki segítés) ötvözöm egyik szívügyemmel, amelynek a Memoár tollbamondva - életútravaló nevet adtam, amelybe Önt is szeretettel hívom. Hiszem, hogy úgy tudunk jó gyümölcsöt teremni, ha gyökereinkből táplálkozunk, melynek alapja a származási család, ha múltunkkal tudatosan szembenézünk. Megismerjük a családi lelki hagyatékunkat, örökségünket, a gyenge ill. az erős pontokat, és tudatosan döntünk arról, melyek azok, amelyek életadó hamubasült pogácsaként táplálnak és erősítenek minket, és melyek azok, amelyek kövekként lehúznak, amelyeket le kell tennünk, mert akadályozzák boldog és szabad előrehaladásunkat életutunkon. 

Bár munkáimból látható, hogy keresztény szemléletű szakember vagyok, bízom benne, ez nem riasztja el azokat sem, akik nem vallják magukat vallásosnak. Magam is hit nélkül nőttem fel, otthon vagyok az ő világukban is. Emberként és szakemberként igyekszem mindent megtenni, hogy segítsek mindazoknak, akik bizalommal fordulnak hozzám.

Végül egy személyes történet: Édesanyám rendkívül színesen tudott mesélni bármiről, ami történt vele. Számtalanszor hallottuk életéről, a gyerekkori csínyeiről a történeteket, régebben kívülről fújtam ezeket, néha már untam is, mégis mindenképpen meg akartam őrizni az ő sajátos szófordulataival, ahogy senki más nem képes megfogalmazni. 2013-ban váratlanul megtudtuk, hogy rákos beteg. Állapota egy-két hónap alatt egyre súlyosabb lett, de szellemileg végig tiszta maradt. Megbeszéltük vele, hogy elmeséli az életét. Beleegyezett, de kérte, hogy még ne kapcsoljuk be a diktafont, mert most csak rendezi a gondolatait, és majd legközelebb rögzítsük. Tiszteletben tartottuk a kérését. Két nappal később ismét próbálkoztunk. Akkor már késő volt, alig tudott beszélni. Néhány nappal később elment. Pótolhatatlan hiány maradt a veszteség fájdalmán túl az is, hogy az életmeséjét nem tudzuk megőrizni. Ezért szívügyemnek érzem, hogy Ön ne kövesse el ezt a hibát.

Ha részletesebben kíváncsi a történetemre, olvasson tovább.